Nehéz gyerekkor és a kreativitás
Kapcsolatban sérülünk, és kapcsolatban gyógyulunk.
„A múltunkban rejlő fájdalmak és sérelmek mindig hatással vannak jelenlegi életünkre. Fontos, hogy felismerjük ezeket a hatásokat, és megengedjük magunknak a gyógyulást.”
– Bert Hellinger
Kapcsolódás
Traumatudatos, kapcsolati szemléletű művészet és fotóterapeutaként szenvedélyesen támogatom azokat a felnőtteket, akik gyerekként nem kapták meg azt a szeretetet, biztonságot és elfogadást, amire szükségük lett volna – hogy felnőttként mégis beteljesült és értelmes életet élhessenek.
A múltat nem tudjuk átírni, de együtt megérthetjük, meggyászolhatjuk és elfogathatjuk, hogy többé ne irányítsa a jelenedet.
A kapcsolati trauma természete
Sok ember hordoz gyermekkori sebeket, még ha ezeket nem is nevezi „traumának” – mert túlzásnak tűnik számára. Úgy érezheted, nincs is jogod panaszkodni: volt fedél a fejed felett, étel az asztalon, és talán azt mondod magadnak: „Hálátlan lennék, ha panaszkodnék; másoknak sokkal rosszabb volt.”
Pedig a trauma sokféle formát ölthet. A gyermekkori i trauma gyakran belső kritikusként, önvádként vagy önbüntető viselkedésként jelenik meg.
A komplex kapcsolati trauma mindig másokkal való kapcsolatban jön létre – vagyis alapvetően interperszonális. Olyankor történik, amikor gyermekként elutasítottságot, szégyent, szeretetlenséget vagy nemkívánatosságot éltél át. A fájdalom mélységét az adja, hogy a bántalmazó sokszor épp az a személy, akit csodálunk, akire támaszkodunk – egy szülő.
A kapcsolati trauma természete
Sok ember hordoz gyermekkori sebeket, még ha ezeket nem is nevezi „traumának” – mert túlzásnak tűnik számára. Úgy érezheted, nincs is jogod panaszkodni: volt fedél a fejed felett, étel az asztalon, és talán azt mondod magadnak: „Hálátlan lennék, ha panaszkodnék; másoknak sokkal rosszabb volt.”
Pedig a trauma sokféle formát ölthet. A gyermekkori i trauma gyakran belső kritikusként, önvádként vagy önbüntető viselkedésként jelenik meg.
A komplex kapcsolati trauma mindig másokkal való kapcsolatban jön létre – vagyis alapvetően interperszonális. Olyankor történik, amikor gyermekként elutasítottságot, szégyent, szeretetlenséget vagy nemkívánatosságot éltél át. A fájdalom mélységét az adja, hogy a bántalmazó sokszor épp az a személy, akit csodálunk, akire támaszkodunk – egy szülő.
Minden fájdalom érvényes.
Minden fájdalom megérdemli, hogy meghallják, elengedjék és meggyógyítsák.
A gyermekkori trauma jelei felnőttkorban
Sokan, akik hozzám fordulnak, már tudják vagy sejtik, hogy szenvedésük gyökere a gyerekkorban rejlik, ahol a szégyen, és az elutasítottság mélyen gyökeret vert bennük. Mások úgy érkeznek terápiába, hogy nem látják az összefüggést a múlt és a jelen között, mégis nehézségeik vannak, például:
- szorongás és depresszió,
- magány, elszigeteltség, kívülállóság,
- félelem a kapcsolatoktól, bizalmatlanság másokkal vagy önmagukkal szemben,
- önnyugtatás evéssel, alkohollal, szerencsejátékkal, vásárlással vagy önsértéssel,
- állandó éberség, feszültség, „mintha sosem lennének biztonságban” érzés,
- eltávolodás a valódi önmagadtól, vágyaidtól, igényeidtől,
- visszahúzódás másoktól vagy éppen túlzott függés a külső megerősítéstől,
- alacsony önértékelés, szerethetetlenség érzése, önvád, szégyen, „nem vagyok elég” érzése,
- kívülről minden rendben látszik, belül mégis valami nagyon fáj,
- tartós testi fájdalmak (gyomorfájás, fejfájás stb.) nyilvánvaló fizikai ok nélkül.
A gyermekkori traumákban gyakran az a közös pont, hogy a gondozó hiányzó, bántalmazó, nárcisztikus, túlzottan kritikus vagy függőséggel küzdő személy volt – sokszor maga is trauma túlélő. Ebben a légkörben a gyermek kiszolgáltatottá válik: megbillen a hatalmi egyensúly, és a függés állapota miatt nincs valódi menekülés, sem biztonságos menedék.
Amikor a képek segítenek
új fényben látni a múltat
A fotóterápia a fényképezést és a személyes képeket hívja segítségül a gyermekkori traumák feldolgozásában. Segít, hogy a kliensek képekben lássák és újraértelmezzék élményeiket, ezáltal előmozdítva az érzelmi integrációt, az önértékelés erősítését és új, gyógyító történetek megalkotását.
Visszaadja az irányítást
A módszer aktív részvételt kíván: az ember nem pusztán elszenvedője, hanem alakítója lesz a saját emlékeinek. Ez csökkenti a tehetetlenség érzését, amely a trauma egyik legnehezebb része.
Enyhíti a tüneteket
Kutatások szerint a képi újraértelmezés segíthet csökkenteni a visszatérő gondolatokat, rémálmokat és flashbackeket. Az érzelmi terhelés fokozatosan enyhül, az alvás és a mindennapi működés javulhat.
Erősíti a belső rugalmasságot
A képekkel való munka segít más fényben látni a múltat – nem csupán túlélni, hanem növekedni általa. Ez növeli az önbizalmat és az alkalmazkodóképességet.
Lehetséges olyan mélyebb, együttérző kapcsolatot kialakítani önmagaddal, ahol a múlt fájdalma és szégyene már nem ül a vezetőülésben.
Az ARTfo Studio a nyereségének 10%-át olyan civil szervezetek támogatására fordítja, amelyek a pozitív társadalmi változásokat segítik elő.
2023 © Minden jog fenntartva | Adatvédelmi tájékoztató | Süti tájékoztató
