Ugyanazt a teret több ember teljesen másként fényképezi le. Az egyik az emberi kapcsolatok nyomait keresi, a másik a rendet vagy a káoszt, van aki a fényt, valaki a magányt. A választásaink – hogy mit veszünk észre, mit hagyunk ki, milyen nézőpontból komponálunk -tükrözik aktuális lelkiállapotunkat, értékeinket, vágyainkat és kérdéseinket.

Ebben az értelemben a fényképezőgép egyfajta projektív eszközzé válik. Hasonló módon működik, mint a pszichológiában használt projektív módszerek: a külső képre belső tartalmak vetülnek ki. Amikor valaki visszanézi saját képeit, gyakran olyan motívumokat fedez fel, amelyek ismétlődnek. Bizonyos témák újra és újra megjelennek: utak, ajtók, árnyékok, tükröződések, üres terek vagy éppen a közelség pillanatai. Ezek az ismétlődések nem véletlenek. A belső történet finoman jelen van bennük.

Nem szükséges fotós tapasztalat, a fényképezéshez elegendő a telefon kamerája is. A 4 alkalom egymásra épül. A találkozók között saját képeket kell készíteni a megadott szempontok alapján, majd a következő alkalmon ezekkel a fotókkal dolgozunk: közösen nézzük meg, mi jelenik meg bennük, milyen visszatérő motívumok és belső témák rajzolódnak ki.