„Szia Magda... amit mondtál nekem, az felkeltette a kíváncsiságomat, ezért ma megkérdeztem anyukámat és apukámat: kiderült, hogy a dédnagymamámat egy részeg sofőr gázolta halálra.... Nagyon-nagyon köszönöm..... nagy ajándék, hogy megismerhettelek.”

„Amióta itt ülünk, folyamatosan hallom a nagymamám hangját, azt ismételgeti, hogy ne kövesd el ugyanazt a hibát amit én, ne kövesd el ugyanazt a hibát amit én...”

„Úgy döntöttem, hogy nem leszek Penelopé, mint a nagymamám volt, bizonyos értelemben én átveszem az ő "bosszúját". Köszönök mindent!”

„Na el akartam mesélni ,hogy anyu fele az a veszett haragos érzés ami volt megszűnt, mintha szánalom félét éreznek neki sem volt könnyű élete, azóta már 2 szer voltam otthon magamtól, azelőtt ezt nem tudtam megcsinálni! A testvérem fele meg megértettem, hogy nem kell én versengjek és nem kell őt csodálnom ,én is pont annyira értékes vagyok mint ő! Magammal kell foglalkoznom és a figyelmet nem neki kell adnom mert én növelem irreálisan nagyra őt! Rájötttem arra is hogy a családi helyemet nekem kell elfoglalnom nem mások rovására hanem ehhez jogom van, sőt azt gondolom hogy ez a lányomnak is segítség lehet mivel ő is hasonló helyzetbe van. Ő az apja felől nem elsőszülött, .... de nálam viszont az! Biztosítanom kell a helyét, és támogatni amiben csak tudom.”

„Teljesen megszűnt az a szorongó érzés, amit eddig az apai örökségem miatt éreztem, többé nem gondolom, hogy vigyáznom kell az örökölt földekre, be kell vetnem, szántanom.. Az összes tulipánt kiszántattam belőle, és kiadtam másnak, és ez annyira jó érzés...”